A palacsintát mindenki szereti. Nyáron a strandon kötelező étel. Rengeteg féle töltelékkel készítik, nekem a Nutellás a kedvencem, de a túrós is isteni finom, és a házi lekvárosról ne is beszéljünk. Szereti szinte minden gyerek és felnőtt. Nálunk Kiskorú a sima palacsintát szereti legjobban. Ugyanolyan finom feltekerve (nálatok is a pöttyök vannak kívül?), mint háromszögbe hajtogatva. Kézzel fogyasztva, vagy késsel villával.
Sokféle recept létezik az interneten, van bögrés, van mérleges, van csak tejjel, van sok tojással. De most jöjjenek azok a trükkök, tippek, amitől biztosan sikerül a palacsintánk:
- ha elkészítjük a tésztát, akkor jót tesz neki, ha pár órát áll a hűtőben, így a lisztszemek megduzzadnak és nem lesz száraz a tészta
- tehetünk a tésztájába egy kis olajat, akkor biztosan nem fog leragadni
- ha cukrot teszünk a tésztájába, akkor viszont nagyobb eséllyel leragad, ezért én azt sosem teszek bele (csak bátraknak ajánlom)
- teflonos palacsintasütőben a legjobb készíteni, egy kis olajat téve az elő palacsinta alá (ha az első palacsinta nem sikerül, nem baj, majd a második, az elsőt meg gyorsan meg lehet enni mindenki előtt, mivel az nem lett „szép”)
- fontos, hogy amivel fordítjuk a palacsintát, ne legyen éles kés vagy fém fordító, mert az könnyen kiszakíthatja, inkább maradjunk a műanyag lapátoknál (ez most baromi bénán hangzik, de remélem, hogy mindenki arra gondol, mit én, és nem a játszótéri műanyag lapátra 🙂 )
Most pedig az én receptem, mert a tészta sem mindegy, hogy milyen:
2 tojás
20 dkg liszt (ez kb 2 bögre liszt, ha 2 dl-es a bögrénk)
kb fél liter folyadék (nálam 4 dl tej, 1 dl szódavíz)
egy löttyintés olaj
Általában robotgéppel szoktam jól összekeverni, de ha nincs robotgép, akkor is megoldható a csomómentesség, a lisztet kell a tojással összekeverni először, és utána lassan hozzáadagolni a folyadékot. Az a fontos, hogy tejszín sűrűségű legyen. A merőkanállal szoktam lecsurgatni egy adagot, és ahogy lefolyik a merőkanálon, akkor ha olyan sűrű, mint a tejszín, akkor jó.
A palacsintasütő serpenyőt felhevítjük és egy merőkanállal mérünk bele, majd körkörös mozdulattal végigcsurgatjuk a tésztát benne, hogy mindenhova jusson és szép kör alakú legyen. Pár perc után már lehet is fordítani. Én nem szoktam a plafonra dobálni, csak egy lapáttal megfordítom.
És egy kis extra: nagyon finom a palacsinta, ha a tésztájába almát reszelünk és megszórjuk egy kis fahéjjal! Mindenképpen próbáljátok ki!
Ha pedig kipróbálnátok az amerikai palacsintát, akkor ide kattinsatok!
És gyertek a Facebook oldalamra is, meséljétek el, hogy vannak e még más trükkjeitek, és melyik a kedvenc palacsintátok!
só?
Az utóbbiidőben én a palacsintatésztát úgy csinálom, hogy csak a sárgájával keverem össze olyan állagura ahogy Te is írtad majd a tojás fehérjét habbá verem és ovatosan a tésztába keverem és így sütöm ki őket. Még másnap is ha marad ugan olyan puha és finom mint amikor megsütöttem.
Köszönöm a tippet Kati! Ki fogom próbálni.
Sót nem szoktam tenni bele, Péter. Te szoktál?
Kedves Kati ! Köszönőm a Tippet,én is így fogom csinálni,mivel nagyon-nagy „művelője” vagyok a palacsinta műveletnek!!!